csütörtök, április 24, 2008

Végül...


Fehérholló visszaszállt eredeti fészkébe, oda ahonnan érkezett.
Itt található.

kedd, április 08, 2008

Sárközi György: Virágok beszélgetése

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

szombat, április 05, 2008

A jel...

Az Úr (…)nem mond ki semmit, Nem rejt el semmit, hanem jelez.
/Herakleitos/

Ossian : Többet ér mindennél

Mindenek felett: a megélt éveket,

Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.

Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.

Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.

Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.

Érintés,
Ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél.

A zene ihlete Rain.bird oldaláról









Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Ossian: Többet ér mindennél...

szerda, április 02, 2008

Kányádi Sándor: Mezítláb

Lehúztuk a cipőt is,

úgy mentünk, kéz a kézben.
Ázott hajad esővíz-
illatát most is érzem.
Tapicskoltunk a sárban;
sikolyaidtól bokrosodva
futott a sáncban
a sárga patakocska.
– Gyermekkoroddá lennék
érted, te kedves.
– Te jó, te drága.
Társtalan lép az emlék
a kármin-köröm pettyes
tavaszi sárba.

hétfő, március 31, 2008

vasárnap, március 30, 2008

Márk Miklós: Hozzád

Álmodom.....

Karjaid közt lebegek,
Bólintottak az Istenek.

Úgy kellett, hogy megtaláljál,
Ez véletlen nem lehet,
Keverjél új színeket Kedves,
És fessél nekem képeket.

Rajzolj nekem új világot,
Ahol a szíveken boldogság ül,
A háború nem okád tüzet,
És a béke a földön szétterül.

Fessél nekem szivárványt,
A bánaton átívelő hidat,
Láztalan éjszakákat,
Vadul vágtató lovat.

Varázsoljál csókokat,
Szíved érintse a szívem,
És ha úgy tartja kedvem,
Újra járok a vízen.

Alkoss nekem verseket,
Ritmussal teli ódát,
Lendülettel elragadó,
Képekkel teli strófát.

Szeressél akkor is, ha
Már szeretni nincs mit bennem,
Egyenesen állhassak a
Tükörképemmel szemben.

Ássál egy mély gödröt,
Dobjunk bele minden rosszat,
Tárt karokkal várjuk a jövőt,
Nekünk csak jót hozhat.

És szüljél nekem holnapot,
Adj esélyt, és a két kezed,
Hálám az öledbe borítom,
Óvatosan elrepülök Veled…

Elaludtak az Istenek,
Karjaid közt lebegek,
Álmodom…

szombat, március 29, 2008

Karády Katalin: Honvágy

Idegenben keserűbb a sírás,

Idegenben másképp fúj a szél
Nincsen annál fájdalmasabb, fojtó érzés,
Ha az ember messze földön él.

Néha felsír benned, ami emlék
Szívedben egy magyar nóta szól.
Hol van az a poros kicsi görbe utca,
Ahol boldog gyermekkorod volt.

Nincsen, ami csillapítja hazavágyó lelked szomját
Duruzsol egy hang belül és csábítóan azt mondja honvágy… honvágy…

Idegenben keserűbb a sírás,
Idegenben másképp fúj a szél
Nem tudsz menekülni már a kínzó sorstól
hiába mégy felejteni mindig haza gondolsz
És valld be azt, hogy nagyon árván élsz.

Hiába való az útravaló, ha elfogy egyszer a hazai jó ennivaló
Soha nem fogy el, soha nem megy el a lelkedből a fájdalom, ha rá emlékezel.










Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Karády Katalin: Honvágy
Katának :-))

csütörtök, március 27, 2008

Franz Kafka: A császár üzenete

A császár - azt beszélik - küldött neked, küldött a magányos, szánalmas alattvalónak, a császári nap elől a messzi távolba menekülő törpe árnyéknak, éppen neked a halálos ágyából egy üzenetet. A hírnököt letérdepeltette ágya mellé, s fülébe súgta; annyira fontos volt a számára ez az üzenet, hogy a hírnökkel újra elmondatja a saját fülébe. Fejbólintással hagyta helyben a mondottak pontosságát. És halálának valamennyi odasereglett nézője előtt - az összes hátsó falat lerombolták, és a fel-le ingó feljárati lépcsőkön ott állnak körben a birodalom nagyjai -, valamennyiük előtt bocsátotta útjára a hírnököt. A hírnök azonnal útra kelt; erőteljes, fáradhatatlan férfi, előbb egyik, majd másik előrenyújtott karjával tör utat a tömegben; ha ellenállásba ütközik, a mellére mutat, hol a nap jele ragyog; oly gyorsan tör előre, mint rajta kívül senki; a tömeg azonban nagy; végeláthatatlan messzeségbe terjed. Ha szabad mező tárulna elébe, hogy röpülne; és minden bizonnyal nemsokára már hallanád öklének csodálatos dörömbölését az ajtódon. Ehelyett azonban mily hasztalanul fáradozik, még most is csak a legbelső palota épületein vergődik keresztül; sohasem fog áthatolni rajtuk; de ha ez sikerülne is neki, semmit sem nyerne; meg kellene vívnia harcát a lépcsőkön; de ha ez sikerülne is neki, semmit sem nyerne; át kellene jutnia az udvarokon és az udvarok után a második, körbezáruló palotán; és újabb udvarok és újra palota; így menne tovább, évezredeken át; és ha végre kirontana a legutolsó kapun - de ez soha, soha meg nem történhet -, csak a székváros tárulna elébe, a világ közepe, tele a város szemetének dombjaival. Senki sem jut itt keresztül, hát még egy halott üzenetével. Te azonban ott ülsz ablakodban, és megálmodod, mikor eljön az este.

hétfő, március 24, 2008

A locsolás napja...

Korán reggel útrakeltem,
Sem nem ittam, sem nem ettem
Bejártam a fél világot
Kerestem sok szép virágot
A legszebbet most találtam
Hogy megöntözzem, alig várom !


A locsolás eredete részint a keresztelésre, másrészt arra a legendára utal, mely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat vízzel akarták elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A lányok, ha nem mentek maguk, akkor a legények erőszakkal is odacipelték őket. A vízzel való öntözés általánosságban, a termékenységvarázsláshoz is kapcsolódott. A két világháború között vált általánossá a szagos vízzel, rózsavízzel való öntözés.

vasárnap, március 23, 2008

Varázserejű míves tojás...

„A tojás ősi, egyetemes szimbóluma az emberiségnek. Kultusza az egész földön elterjedt volt ősidők óta.
A tojás jelképe az élet keletkezésének, erről a teremtésmítoszok szólnak- a termékenységnek, az újjászületésnek,
a keresztény vallásokban pedig Jézus Krisztus kiontott vérének, a feltámadásban való hitnek.
Nem véletlen az sem, hogy húsvétkor hímes tojással ajándékozzuk meg egymást.
A húsvéti hímes tojásról pedig egyenesen azt tartották, hogy különleges varázserővel bír. "

Külömbözõ módszerek és neveik :

hímes tojás - színes mintázatú tojás (lehetôleg eredeti,ôsi mintával)
növényi festõlevél - pl.hagymahéj sárga s barna, nyírfalevél zöld színt ad
írott
- az olvadt méhviaszt "írokával" rajzoljuk rá a tojásra (fôleg nôk)
karcolt - a tojás festett majd ezt hegyes késsel lekarcoljuk (a férfiaké)
metszett -a tojást 'irással' megrajzoljuk majd ecet az alapszínt lemossa
azsúros - a tojást teljesen áttörjük, kifaragjuk ; máskor írással díszítjük
festett - ecsettel festett mintájú sokszínû tojás; gyakran elôbb írásos is
patkolt - kivágott kis csikós mintákat szögelünk a tojásra (férfi munka)

Jókai Anna: Ne féljetek!

„Ó, Angyal. Aki ott ültél a sírnál. Tekinteted, mint a villám. Ruháid, mint a hó. Szóltál a rémült asszonyokhoz. Ne féljetek, tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadott… Ó, Angyal. Segíts rajtam is. Síromban fekszem, szólj, hogy csak teszthalál! Segíts, hogy kibírjam: az időt; évet-éveket…”

péntek, március 21, 2008

A passió

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

kedd, március 18, 2008

Ölelj meg újra...

Másfelé indultam, valahogy mégis a régi blogomon kötöttem ki, az elsőn. Hosszasan olvasgattam. Nagyon régóta be sem néztem oda. Régi képek, élmények, emlékek, érzések. Felkavaróak, fájóak. Ugyanakkor, jól eső érzés látni, hogy él, eljut emberekhez, kommentbe írt kedves szavaik, még mindig jelzések.
Szép idők voltak, jó volna visszahozni.



„Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba”
/ Hérakleitosz/

vasárnap, március 16, 2008

Juhász Gyula: Mindig velem

Én emlékszem, már játszottunk együtt mi
Nagyon régen és nagyon messze, messze.
Nem Anna voltál, nem is volt neved még
És akkor is a végén szomorúan
Elváltam tőled és e földre jöttem.

És gondolom, fogok még játszani
Aranyhajaddal, bársony vállaiddal,
De akkor is, a végtelen ködén át
Egy régi válás rémlik majd felém még,
Egy régi név, egy régi szomorúság


AZ EMBER, így nagy betükkel

szombat, március 15, 2008

Kormorán: Március 15.


Zsír fogytán, bor apadtán
tengtek a jobbágyfalvak.
Füsttelen tűzhelyeken
főzték a forradalmat.


Nemzetiszín lobogó
röpült a szemek előtt,
behasadt fecskefarka
verte a zöld levegőt.

Félelmes tavaszidő
láttatott seregeket...
Gyönyörű elgondolni
azt, ami nem lehetett...










Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.

Kormorán: 1848 Március 15.

1848 Március 15