Karjaid közt lebegek,
Bólintottak az Istenek.
Úgy kellett, hogy megtaláljál,
Ez véletlen nem lehet,
Keverjél új színeket Kedves,
És fessél nekem képeket.
Rajzolj nekem új világot,
Ahol a szíveken boldogság ül,
A háború nem okád tüzet,
És a béke a földön szétterül.
Fessél nekem szivárványt,
A bánaton átívelő hidat,
Láztalan éjszakákat,
Vadul vágtató lovat.
Varázsoljál csókokat,
Szíved érintse a szívem,
És ha úgy tartja kedvem,
Újra járok a vízen.
Alkoss nekem verseket,
Ritmussal teli ódát,
Lendülettel elragadó,
Képekkel teli strófát.
Szeressél akkor is, ha
Már szeretni nincs mit bennem,
Egyenesen állhassak a
Tükörképemmel szemben.
Ássál egy mély gödröt,
Dobjunk bele minden rosszat,
Tárt karokkal várjuk a jövőt,
Nekünk csak jót hozhat.
És szüljél nekem holnapot,
Adj esélyt, és a két kezed,
Hálám az öledbe borítom,
Óvatosan elrepülök Veled…
Elaludtak az Istenek,
Karjaid közt lebegek,
Álmodom…
vasárnap, március 30, 2008
Márk Miklós: Hozzád
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nagyon szép...
hu, en iwiwen olvastam az iment varnai zseni szaguldo ido c. verset, ugy vetodtem ide. es most latom, hogy ez a kep van a vers folott, amit egyszer a neten talaltam, es beleszerelmesedtem.
koszonom.
azt hiszem, tobbet fogok errer jarni ; )
Kata, köszönöm! :-))
Szie Zoeme, köszöntelek az oldalamon! :-))
Megjegyzés küldése