Milyen hamar vége lett! Az előbb mégcsokrokat kaptam és forró csókokat -
most vége. Kinyitom az ablakot, ki-
hajolok az utcára. Búcsúhangokat hal-
lok, dudálást, hangos beszédet, a szét-
oszló csoportosulás zajait, mint egy
karnevál végén. Sötét van, az ég komoran
változik, vált, új arcokat akar látni,
unja a régit. Nincs bennem harag; bele-
egyezem. Zúgás közeleg, fölerősödik, csi-
tul, távozik. Mint akit kimentettek egy
folyóból és partra fektettek: új vagyok.
2 megjegyzés:
Aki menni akar el kell engedni....
Igen, és tudod még azt is, aki nem akar menni, azt is el kell tudni engedni, épp most tanulom a lehetetlent. :-)))
Megjegyzés küldése