valaki jár a fák hegyénki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
3 megjegyzés:
Kányádi versei közül ez az egyik a
kedvencem:)szavak
Kedves Szavak, de rég hallottam tőled véleményt! :-))) Nagyon jó, hogy jöttél és teljes mértékben egyetértünk, gyönyörű a vers.
nagyon szép vers, egyik legszebb kányáditól, az elmúlt 1 napban ha 10szer nem olvastam akkor egyszer sem.
Megjegyzés küldése