Zúg a Március

Dinnyés József: Zúg a Március.

Juhász Gyula: Megint tavasz...

Megint tavasz van és megint panasz van

Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.

Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.

Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.

Az érzésről

"Az ész téved, az érzés soha."

/Robert Schumann/

Ady Endre: Eldönti a Sors

Rossz vagy, vagy jó vagy?

Nem születtem én kitalálónak
S nem is születtem rossznak vagy jónak,
De kedves, gyűlölt
Hiábavalónak.

Akarsz maradni?
Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
Ígérni tudok és megfogadni,
De beváltani?
Inkább elszaladni.

Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, a bölcs, gondos.

A vágyakozásról...

Megvágyom és elengedem. Mert, ha nagyon akarom, ha az éhség és a szomjúság türelmetlenné tesz, elrontom az egészet. Figyeld meg, míg valamit nagyon akarsz, nem kapod meg! Sőt, pusztán az állandó akaratoddal hátráztatod, vagy elrontod.

Jól várakozni, csak hittel lehet.

A hit kulcsmondata: „Jól tudja a ti mennyei atyátok, hogy mire van szükségetek!”

Mint minden mágia, az esőcsinálás is így működött, hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért. Vágyát, óhaját, reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba. – s utána az egészről megfeledkezett. Vidáman táncolt, dalolt, élvezte az életét. Ezt hívták a:

„Vágy eleresztésének”

Ekkor kezdett esni.

/Müller Péter/

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,

hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Mikszát Kálmán: A fekete kakas

Addig rágja az egér a falat, amíg áteszi magát a macskához.

/részlet/

Drága Blogbarátnőm!

Ezzel a régi magyar áldással,
Kívánok neked, nagyon boldog születésnapot

Az élet túl sokat ér....

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,

megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket
és
elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.

Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!

Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.

Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.

Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem) !

DE TÚLÉLTEM!
És még most is
ÉLEK!

Az életet nem csak túlélem...és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd...

ÉLJ!!!

A harcba elszántan kell menni,
Az életet szenvedélyesen átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké és

AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR

ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

/Chaplin/

Karinthy Frigyes: Az ember

Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.

Ha bejön egy nő, akkor férfi leszek.
És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

Vámpírok bálja: Teljes a sötét

Készen állj!
Sarah: Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt.
Készen állj!
Sarah: Éjjelente rámtör egy-egy különös álom, és ha felébredek félelem, ráz.
Készen állj!
Sarah: Éjjenként a sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok, nem tudom még.
Készen állj!
Sarah: Éjjenként egy sötét erő kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már.
Csillag lány készülj!
Sarah: Meg hallok egy hangot, ami hív.
Csillag lány készülj!
Sarah: Érzést melyre sóvárog a szív.
Krolock gróf: Itt a végtelenbe lépsz, aki elvész így lesz szabad. Valóság lesz az álmod, nézd, minket senki el nem választ. Merülj el, kövess vár a sötét, hol a kétség elég. Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád, míg elrejtelek árnyékommal senki, nem lát. Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár.
Sarah: A szívem dinamit és csak egy szikra kell már.
Együtt: Mától egy új élet vár, egy halhatatlan élet vár, egy végtelen nagy út vár rád.
Sarah: Elveszítve szívem tudtam más, leszek majd, érzem most az őrület, hajt! Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part. Hittem, hogy a vágy majd felszabadít, világomat zúzza most szét. Hisz teljes a sötét és félek, mert semmi nem véd.
Készen állj!
Sarah: Éjjelente azt gondolom szöknöm, kell előled, míg csak szökni tudok még…
Készen állj!
Sarah: Mégis, hogyha hívnál vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék…
Készen állj!
Sarah: Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy…
Készen állj!
Sarah: S ha elpusztít, is hadd lehessek azzá kit te, akarsz, erre vágyom éjjelenként…
Csillaglány, készülj!
Sarah: Hallom azt a hangot, ami hív!
Csillaglány, készülj!
Sarah: Érzést, melyre szomjazik e szív…

Együtt: Itt a végtelenbe lépsz,
Aki elvész így lesz szabad
Valóság lesz az álmod, nézd!
Minket senki el nem választ
Merülj el, kövess! Vár a sötét
Hol a kétség elég
Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád!
Míg elrejtelek árnyékomban senki, nem lát

Krolock gróf: Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár
Sarah: A szívem dinamit és csak egy szikra kell már

Együtt: Mától egy új élet vár
Egy halhatatlan élet vár
Egy végtelen nagy út vár rád…

Sarah: Elveszítve szívem, tudtam más leszek majd
Érzem, most az őrület hajt

Együtt: Most teljes a sötét
Nagy tenger és nincs sehol part

Sarah: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít

Krolock gróf: Világodat zúzza most szét

Együtt: Hisz teljes a sötét
Csak zuhanunk, nincs, ami véd

Sarah: Most teljes a sötét
És félek mert nincs menedék
Most teljes a sötét
És nincs, nincs többé, nincs, mi véd

30 kérdés

Tudod a jó választ?
Kvízjáték itt.

Wass Albert: A szív

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Ady Endre- Nyír1DJTeam: Őrizem a szemed

Szabolcsi Zsóka: Ébredező

Ébredő lepke
száll kezemre, nem merek
sóhajtani sem.

Éledő lélek
szól szívemhez, s nem merek
óhajtani sem.

Csoóri Sándor : Végül is

Nincs kihez beszéljek, mégis mondom:

végülis a szerencse fia voltam:
kezem, mint fáradt világutazó,
arcodon és combodon pihenhetett

Vidám hétvégét kívánok!!! :-)))

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Egy elgondolkodtató riport...

Itt