vasárnap, február 24, 2008

Csoóri Sándor : Végül is

Nincs kihez beszéljek, mégis mondom:
végülis a szerencse fia voltam:
kezem, mint fáradt világutazó,
arcodon és combodon pihenhetett

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

tessék valami szerelmetes zenét választani:-) ettől punnyadt lesz a hangulat:-)

Fehérholló írta...

Nem úgy van az kérem, hogy csak úgy pikk-pakk váltunk, most ért meg a dolog. :-)))